Örkény István: Páratlan rendőrbravúr

(Ifj. Novák II Lóránt levele az óbudai rendőrtovábbképző intézetből idősb Novák
Lóránt rendőrszázadosnak. Veszprémbe)

  Édes Apu!
  Nahát! Ha tetszene látni! Megőrülök a boldogságtól! És nemcsak én, hanem az
egész iskola, tanárostul, hallgatóstul egyszerűen paff! Ilyeneket hallani:
"Egyedülálló! Világszenzáció! Új fejezet a bűnüldözés történetében!" Még én is
ki vagyok borulva, pedig mindig tudtam: nem ismer lehetetlent az én Apum!
  Írom hát sorjában. Kedd este Veszprémből megérkezett egy új előadónk, és
rögtön hívatott, tudván, hogy én is odavaló vagyok. Elbeszélgettünk Apuékről,
és aztán, csak úgy mellékesen, beszámolt az utóbbi napok eseményeiről.
  Őszerinte hétfőn, december 6-án, délután 5 óra 40-kor, a téli délután
sötétjében, az 5 óra 40-kor beálló áramszünetet kihasználva, P. Szabó Ervin
büntetlen előéletű ajkai lakos két társával behatolt a veszprémi főposta
helyiségébe, ahol egy husánggal úgy fejbe verték a pénztárost, hogy 20 napon
túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, aztán fölfeszítették a lemezszekrényt, és
a benne őrzött 170.000 forintot magukkal vitték. A lopott pénzből nagyobb
összeget - kb. 20.000 forintot - még aznap este elmulattak, elittak. A
rendőrséget riadóztatták, és elrendelték a postarablók országos körözését.
  Na, gondoltam, szép, szép, de ügy ez? az én Apumnak? Az én Apum, ha elindul,
hamm, bekapja őket, mint a kutya a legyet. Az eset, mire lefeküdtem, ki is ment
a fejemből. Tudtam is én akkor, mire ébredek! Hát arra, Apu, hogy a reggeli
sorakozón az iskolaparancsnok fölolvasta a legfelső helyről érkezett
körlevelet, mely jóváhagyólag ismertetne a veszprémi bűnüldöző szervek
(szervek? Az én Apum!) egy postarablási ügyben követett nyomozati eljárását.
Rajtam tetőtől talpig ide-oda hullámzott a forróság, miközben a parancsnok
ajkán csüggve végighallgattam a már ismert esemény valóságos lefolyását.
  A körlevél szerint december 6-án, délután 5 óra 30 perckor, tehát tíz perccel
az áramszünet beállta előtt egy rutinszerűen nyomozó csoport (csoport? Apu! Az
én Apum!) rohamkocsija megállt Az ökör iszik magában néven ismert pinceborozó
előtt, és a benn ülőket igazoltatva, az ott iddogáló P. Szabó Ervin büntetlen
előéletű ajkai szobafestőt, két cinkosával együtt, előállították a
főkapitányságra. Kihallgatásuk rövid volt, mert a gyanúsítottak se csűrni-
csavarni, se tagadni nem próbáltak semmit.
  Mindhárman beismerték, hogy ha 5 óra 40-kor véletlenül áramszünet találna
beállni, akkor ők a sötétség leple alatt behatoltak volna a veszprémi főposta
helyiségébe, ahol a pénztárost egy husánggal úgy leütötték volna, hogy 20 napon
túl gyógyuló sérüléseket szenvedjen, a lemezszekrényt fölfeszítették volna, a
benne levő 170.000 forintot magukkal vitték volna, és a lopott pénzből nagyobb
összeget - kb. 20.000 forintot - még aznap este elittak, elmulattak volna.
Miután aláírták a jegyzőkönyvet, mindhármukat átadták a megyei ügyészségnek.
  A körlevél elismerésben részesítette a veszprémi nyomozókat (nyomozókat?
Aput!), eljárásukat pedig az egész ország területére kötelezővé tette
mindenfajta vagyon-, ember- és társadalomellenes bűncselekmények elkövetői
ellen.
  A fölolvasást néma csönd követte. Mindenki átérezte a perc nagyszerűségét.
Hogy jöttél rá, Apu? Persze, utólag minden egyszerű. Minek kell bevárni a bűn
elkövetését? Mindenkit jó előre le kell fogni, és akkor nem lesz többé betörés,
erőszak, emberölés. Apu, én büszkeségem, az emberiség jótevője, akinek könnyes
szemmel csókolja kezét szerető

                                                                fia